Jealous Desire

-Várj rám, Jeongguk.-szólalt fel egy mély érces hang a hajnali égbolt fakó színei alatt, az illető tudta mit tett, és azt is hogy miért tette.
Már-már idegesítő lassúsággal futtatta fel ujjait hajdani párja karján egészen annak arcáig.
Halványan elmosolyodva hajolt közelebb hozzá, hogy most utoljára csókot lophasson tőle, mint korábban számtalanszor az évek folyamán.
Felegyenesedve markolta meg a jobbja mellett pihenő fegyvert.
Annak ellenére, hogy mit tervezett tenni és, hogy korábban mit tett azzal az emberrel akit az életénél is jobban szeretett nem volt benne egy cseppnyi bűntudat, vagy megbánás sem.
Határozottan szorította a halántéka elé a szerkezetet, mivel épp saját életét készülte elvenni és feszítette az ujját a ravaszra.
A szemeit szorosan lehunyva, mély reszketeg lélegzeteket véve próbálta lenyugtatni hevesen verő ketyegőjét, ami épp a mellkasából készült kiszakadni a túlcsapongó adrenalin szintje miatt.
-YOONGI.!!-a legjobb barátjának kétségbeesett hangja kegyetlenül vágta szét a napkelte elégikus csendjét és kapkodó lépteinek moraja mosolyra késztette az ifjút.
-Köszönöm Hoseok.-motyogta maga elé még egy utolsó pillantást vetve a fiatalabb fiú siető alakjára és egy markáns mozdulattal egyenesbe rántva kissé elpilledt végtagját húzta egy derűs mosolyra ajkait azután egy fülsértő dörrenéssel lezárva egész eddigi életét hullott a földre élettelen teste.
Min Yoongi világ életében önző alak volt, de ennek ellenére sokkal többen szerették annál mint ő azt megérdemelte volna.